Gondoljon bele, mit tudna kihozni magából a gyermeke, ha nem csak dolgozat előtt tanulna, hanem végig a félév során? Érezné-e tehernek a tanulást, ha élvezné? Ha nem otthon kellene tanulnia, hanem az iskolában megjegyezne mindent? Mit tudna kihozni magából a gyermeke, ha ismerné a jó tanulók titkát?

A jó tanulók titka, hogy megtanultak figyelni!  Az Ön gyermeke is lehet jó tanuló. Főleg, ha már az első órától kezdve tud figyelni. Önnek mennyire jó a figyelme? Tesztelje le! Végezzen el velünk a következő linkre kattintva egy figyelemvizsgáló tesztet:

Végezzen el velünk a következő linkre kattintva egy figyelemvizsgáló tesztet!

 Mi a jó tanulók titka?

Ahhoz, hogy megtanuljunk jól tanulni, először meg kell értenünk az agyunk működését. Az előző, az önműködő tanulás tízparancsolatáról szóló cikkünkben beszéltünk arról, hogy mindenkinek más a domináns érzékszerve, mellyel a tananyagot befogadja. Ha leegyszerűsítjük az agytekervényeink között zajló komplex folyamatot, elmondhatjuk, hogy az információ először a rövidtávú memóriába kerül, majd elegendő ismétlés révén a hosszútávúba íródik.

Ez a folyamat azonban be sem indul, ha kimarad a folyamat legelső eleme: a kellő figyelem. Sok diák itt bukik el, nem figyel oda órán. Mert a tananyag nem kelti fel a figyelmét? Mert más köti le a figyelmét, például a telefonja? Mert fáradt? A dekoncentráltságnak számtalan oka lehet.

Lehet, hogy ingerszegény számára a környezet. A színes, hangos, villogó, csillogó képernyőhöz képest észrevétlen egy fekete táblára írt fehér számsor. Lehet, hogy nem elég izgalmas az, ahogyan a tananyagot előadják neki. De a pad alatt küldött kitépett papírra kanyarintott titkos üzenet mégis tud izgalmas lenni, hiszen az tele van érzelemmel és mindent pótló fantáziával.  A másik véglet éppen ez, ha a környezet túlingerelt. Sok minden elterelheti egy órán ülő diák figyelmét, melyek közül csak egy töredék nyilvánul meg fizikai szinten hangzavarban vagy mobiltelefon pityegésben, a többi a fejében zajlik.

Próbálja ki Ön is, mi történik egy gyermek fejében, mikor az iskolapadban ülve szüntelen viaskodnia kell az elterelő ingerekkel, amikor mást kell csinálnia, mint ami magától jönne, amikor mást kell mondania, mint amit gondol! Mondja ki hangosan az egyes szavak színét minél gyorsabban! Tehát ne a szavakat olvassa el, hanem a nyomtatásuk színét mondja ki. Az első sor így hangzik helyesen: kék, citromsárga, zöld…

(A Stroop-tesztnek nevezett eredeti kutatást John Ridley Stroop végezte 1935-ben az interferencia és figyelmi szelekció vizsgálatára.)

Mind a túlingerelt, mind az alulingerelt környezet passzív magatartást okoz, ahol elkopik a cél (idén ötöst hozni matekból), gyengülnek az asszociációk (tavaly tanult tananyaghoz kötni az ideit), eredménytelen a ráfordított idő (csak ül a könyv felett, de nem jegyez meg semmit), a szellemi kapacitás kihasználatlan marad („okos gyerek, csak nem szorgalmas”- ahogy mondani szokták), és végül elsikkad a lényeg.

Az, hogy a figyelem meddig tartható rajta egy adott témán, függ magától a tárgytól, attól, hogy mennyire motivált a diák és milyen a lelkiállapota éppen. Az, hogy a figyelem mennyire fluktuálódik (ingadozik, változik, hullámzik), függ az adott inger erősségétől, ismét a lelkiállapottól és attól, mennyire gyakorolta meg a gyermek a figyelmét egy dolgon tartani.  Az ingerre, az adott tananyagra, arra, ahogyan az iskola tanít nem tudunk hatni, gyermekünk motivációját, adott lelkiállapotát, főleg, ha kamasz, szintén nem tudjuk befolyásolni. Azért azonban sokat tehetünk, hogy a koncentrálóképességét erősítse. A jó tanulók titka, hogy megtanultak figyelni. 

Hogyan fejleszthető a figyelem?

1. Tedd érdekeltté! Fontos, hogy milyen beállítódással, hozzáállással megy iskolába. Fontosnak tartja, amit tanul? Ő választhatja ki, hogy a tantárgyak közül mit tart fontosnak? Ő dönthet a továbbtanulásának irányáról? Valóban érdekli, amire oda „kell” figyelnie? Mi a célja azzal, amit meg „kell” tanulnia? Beszélgess gyermekeddel arról, mi az, ami érdekli, milyen pályát képzel el magának, és ahhoz milyen tantárgyakra kell nagyobb hangsúllyal figyelnie!
2. Tedd kezdeményezővé! Hogy telik a reggel? Pihenten ébred vagy fáradtan? Első dolga a telefonjába menekülni, vagy tud lassan ébredezni a reggeliző asztalnál anélkül, hogy bármire reagálnia (akár válaszolnia) kellene? Tud-e reggel ő kezdeményezni, jut-e neki elég tér, amit az iskola előtt még szabadon kitölthet? Reagáló üzemmód helyett („beraktad a tornacuccod, eltetted az uzsidat, elég melegen öltöztél…?” „Igen, nem, igen…”) a proaktivitást erősíti, ha hagyjuk kitalálni, hogy mit csomagol magának uzsonnára, berakja-e a kedvenc könyvét, mit vesz fel aznap – nyilván életkortól függően alakítva a szabad döntések zónáját. Beszélgess gyermekeddel arról, hogyan lehetne könnyebbé tenni a reggeleket, hogy ne keljen mindennap bal lábbal a péntek délutánt várva. Mondd el, neked mi segít jó hangulatban indítani a napot!  Sokkal hitelesebbek vagyunk szülőként, ha elmondjuk a saját életünk történetét, mint ha csak vele kapcsolatban vagyunk okosak. 
3. Tanítsd meg relaxálni! Az iskolai szüneteket nem tudjuk befolyásolni, ha órán elfárad, nem tudjuk hazavinni fél órára ágyba fektetni, de egy életre hasznos tudást adhatunk neki, ha megtanítjuk néhány villámrelaxációs technikára, melyekkel hatékonyan, rövid idő alatt ki tudja pihenni magát. Lehet, hogy már az iskola felé vezető úton a buszon ülve pótol egy kis alvást egy ötperces autogén tréning gyakorlattal, lehet, hogy az utolsó órai dolgozat előtt a mosdóban van lehetősége kicsit felélénkíteni a figyelmét egy párperces légzőgyakorlattal a lényeg, hogy észrevegye, ha fárad, és legyen eszköze, amivel segíteni tud önmagán. Taníts meg neki néhány bevált stresszoldó technikát! Ehhez persze szülőként neked is alkalmaznod kell ilyesmit, különben nem lesz hiteles. Próbálj ki néhányat, teszteld le saját magadon, és oszd meg vele a saját tapasztalataid!
4. Fejleszd az érzelmi intelligenciáját! Ahhoz, hogy a tananyagra tudjunk figyelni, elengedhetetlen, hogy félre tudjuk tenni a problémákat, a belső zavaró tényezőket egy időre. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha nem elfojtjuk az érzéseink, hanem tudatosítjuk és kontrolláljuk. Ha egy gyermek számára megengedett, hogy kimondja, ha dühös, ha szomorú, ha csalódott, meg tudja mondani azt is, mire van szüksége, hogy megnyugodjon. Az érzelmi intelligencia alapjait a családban rakjuk le. Ha a szülők lefojtják az érzelmeket, a gyermekek is ezt tanulják meg. Ha ki szabad fejezni a negatív érzelmeket is, ha szabad hisztizni, sírni, kiabálni, és aztán meg lehet nyugodni együtt, ha át lehet ölelni egymást és meg lehet beszélni, mi történt, akkor az érzelmi intelligencia csírázni kezd, és kiegyensúlyozza az iskolai értelmi egyoldalúságát. Beszélgess a gyermekeddel arról, hogy mit szeret és mit utál a tanulásban, hogy mit érez, ha kudarc éri, és mi kell neki ahhoz, hogy sikeres legyen!
5. Biztosítsd az önállóságát! Nehéz eldönteni, hol van a határ, ameddig gondoskodásunkkal kell körbevegyük a gyermeket, és ahonnan önállóságot kell biztosítsunk neki.  Meddig kell harcolni az korai esti lefekvés miatt, hogy reggel pihent legyen? Meddig kell reggelit tennünk elé, akkor is, ha sose eszi meg? Meddig kell ellenőrizni a leckéjét, és kell-e egyáltalán? Elég-e, ha biztosítunk minden anyagi feltételt a tanuláshoz, különórát, könyvet, füzetet, saját szobát, és a többi az ő dolga? Meddig tart szülőként a saját felelősségem, és hol kezdődik a gyermekemé? Meddig ér valamit a szavam, és mikor jön el az idő, mikor már nem vesz komolyan, vagy ellenkezőleg, határozottan dacolni kezd velem a gyerek? Minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének, de nem mindig tudhatja, mi a legjobb számára! Kivéve, ha erről lehet beszélgetni vele. Sokkal többet ér a jó példa, mint a papolás. Mutass neki példát, mondd el a saját módszereidet, de engedd meg neki, hogy önállóan dönthessen, megfogadja-e őket! Ha hiteles vagy számára, nagy esélyed van rá! Beszélgess a gyermekeddel! 

Geszvein Erika
tanácsadó szakpszichológus
relaxáció terapeuta

Hogy lehet, hogy a mai gyerekek pillanatok alatt megtanulják a számítógép működését, de az iskolai tananyag elsajátítása sokkal nehezebben megy nekik? Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, vegyen részt velünk egy pszichológiai kísérletben!

Vegyen elő egy üres papírt, és írjon egy minimum fél oldalas „fogalmazást” arról, milyen házról álmodik! Ha minden elképzelése valóra válhatna, hol élne? Részletesen mutassa be a környezetet is, és mindent, ami hozzá tartozik.

Tegye félre az írást, és olvasson tovább, a feladat értékelése később következik.

Tudod, mi az a félelemlétra? Tudod, hogyan segít megszabadulnod a szorongástól? Tudod, hogy a szorongás nem feltétlenül rossz, sőt fejlődhetsz is általa? Vajon mi lenne velünk szorongás nélkül?

A hasznos és a haszontalan szorongásról

Egyetlen állapot van, amikor a szorongásszintünk nulla: ez a halál. A szorongás lehet serkentő is, amikor például egy vizsga előtt van bennünk egy kis drukk, hogy vajon hogyan fog sikerülni. Ezt nevezik facilitáló szorongásnak. Jobban tudunk fókuszálni, ha nem úgy megyünk be vizsgázni, mintha egy mozira ülnénk be a barátainkkal. Viszont ha a szorongásunk olyan mértékűvé fokozódik, hogy megbénít, leblokkol, rontja a teljesítményünket, az már nem segít. A pszichológia úgy nevezi, hogy ilyenkor debilizál a szorongás. 

Tévhitek a szorongásról

Vannak tévhitek a szorongásról, amelyek miatt az alapszorongásunk csak tovább erősödik, ezért jó ezekkel tisztában lenni. Már ezek tudatosítása által is csökkenthetjük a nem hasznos szorongásunkat.