Az ismerősei közül kit gondol különösen ígéretes tehetségnek? Miben látja kiemelkedőnek a párját, a gyermekét, a legjobb barátját? Önmagában mit tart a legnagyobb értéknek?

Rosenthal és Jacobson 1968-ban egy kísérletet végeztek. Azzal az ürüggyel mentek egy amerikai iskolába, hogy egy új intelligenciatesztet szeretnének letesztelni. Az iskola tanárai hozzájárultak a vizsgálathoz, így megmérhették a diákok IQ-ját. Ezután a kísérletet végző kutatók a valójában közepesen teljesítő diákokról azt mondták a tanáraiknak, hogy kivételes tehetségek. Egy év múlva, mikor a kutatók visszamentek  az iskolába, és újra megmérték a diákok intelligenciáját, azt tapasztalták, hogy az egy évvel ezelőtti mérés során átlagosnak bizonyult, de a tanáraik által „tévesen” különösen tehetségesnek gondolt diákok IQ-ja megugrott, 10 ponttal nagyobb IQ-t mértek náluk.

A kutatás azt bizonyítja, hogy szavak nélkül is igen érzékenyek vagyunk a rólunk alkotott ítéletekre, nem mindegy, hogy a környezetünk értékel-e bennünket. Önbeteljesítő jóslattá válhat egy gyermek számára még a megalapozatlan, de maximális belé vetett bizalom is! Ez ugyanígy igaz a férjünkre, az anyósunkra, az anyánkra, de önmagunkra és a mindennapjainkra is. A jelenséget a pszichológia Pygmalion-effektusnak hívja. (A mitológiai Pügmalion beleszeretett saját szobrába és imáját meghallgatva a szobrot az istenek életre keltették.)

Ezt a hatásmechanizmust sikeresen fel tudjuk használni annak érdekében, hogy mindennapjainkat, a másokkal való kapcsolatainkat örömtelibbre hangoljuk, ha rendszeresen elvégezzük a pozitivitás gyakorlatát. A pozitivitás gyakorlata:

Ha reggel és este is elvégzi ezt a gyakorlatot, rövid idő múlva észre fogj venni, hogy saját maga képes örömtelire hangolni a legszürkébb hétköznapokat is. Könnyebben észreveszi majd az apró örömöket és kellemesebb érzésekkel a lelkében fog elaludni is. Ne higgye el nekem, próbálja ki egy héten át!

(További inspirációk meríthetők: Vidovszky Gábor: Örömtréning,1996, Bagdy Emőke: Pszichofitnesz, 2013)